Csopakon is elindult a szüret, a Szent Donát Birtokon a pezsgőalapbornak szánt szőlő már a pincében van. Az idei évjárat jónak ígérkezik, hiszen a szőlő egészséges, bár a mennyiség elmarad a szokásostól. A Szent Donát már sok éve, minden évjáratban egy alig néhány száz palackos tételt a Balaton hercegnőjének, a Tramontana 8mr Yachtnak szentel. 2020-ban a korábbi cabernet sauvignon-merlot házasítás után megjelenik a következő Tramontana boruk, ami rendhagyó módon egy fehér házasítás lesz. A bor megvásárlásával a hercegnőt segíthetjük, hiszen a vételár a Tramontana Alapítvány számlájára kerül. Kovács Tamással a Szent Donát Borkúria tulajdonosával, a Tramontana Yacht Club Egyesület tagjával beszélgettünk.
Vitorlázz Itthon: Talán kezdjük azzal, milyen évben vagytok, hogy zajlik a szüret Csopakon a Szent Donátnál?
Kovács Tamás: A szüret már tart. Bár még csak szeptember eleje van, de a pezsgő szüretek lementek. Azokat a területeket, amelyeket pezsgő alapborhoz szüretelünk, múlt héten befejeztük. Most fordulunk rá a törzsterületekre, ami a klasszikus csopaki olaszrizling, furmint. Most már méregetjük a kékfrankosokat is. Az évjáratról el lehet mondani, hogy szép a szőlő, egészséges, jó minőségű az alapanyag, ami beérkezik a pincéhez.
Fotó: Szent Donát Borkúria
Kicsit kevesebb, mint a szokásos mennyiség, tehát ez egy szűkebb évjárat, de szerencsére nem korai szüretes, ami az elmúlt pár évben többször előfordult már. Normális mederben zajlik az érés.
VI: Említetted, hogy a pezsgő alapborokhoz szánt szőlő szürettel megvagytok. Azt látom, hogy itt a Balaton körül teret hódít a pezsgő. Úgy látszik, mintha egy újabb forradalom zajlana.
KT: A magyar fogyasztók valami miatt most fordultak a pezsgőhöz az elmúlt néhány évben. Tehát trend lett az, hogy buborék és abból is az igényesebb. Nem az egyszerűbb habzó, ami egy szaturált termék – lényegében szén-dioxiddal dúsított borok, volt pár év amikor ezek is nagyon divatosak voltak – de most már tényleg a rendes pezsgőhöz fordultak a fogyasztók és hajlandóak is megfizetni. Azért azt tudni kell a pezsgőről, ami palackban erjed klasszikus eljárással, mi ilyen pezsgőt készítünk, hogy az időigényes, munkaigényes – tehát drágább. Számomra nagy öröm, hogy a magyar piac eljutott oda, hogy van egy szemmel jól látható réteg aki ezt értékeli és meg is fizeti. Ennek megfelelően sokan vagyunk itt a Balaton környékén is de egyébként más borvidékeken is, ahol nekiálltunk pezsgőt készíteni. Nálunk az első évjárat nem mostanában volt, 2009-ben készítettünk először klasszikus eljárással pezsgőt és ahogyan fogyogatott úgy tettünk egy újabb évjáratot, hogy folytatólagos legyen.
Fotó: Szent Donát Borkúria
Tíz évvel ezelőtt még nem volt olyan pezsgőkultúra, mint most – ezért érthető, hogy sokan elkezdtek vele kísérletezni házon belül, vagy bérkészítés keretében. Szerintem ez jót tesz a borpiacnak, a borkultúrának.
VI: Kovács Tamást ősszel a szőlőben és a pince környékén lehet megtalálni, nyáron pedig a Tramontana fedélzetén. Hogy kezdődött neked a Tramontana-n való vitorlázás?
KT: A Tramontana-ra még mocóként kerültem fel, tizennégy éves lehettem – ez még a ’90-es évek vége. Én még arra a Tramontana-ra kerültem fel, ami a felújítás előtti. Talán sokan emlékeznek a fehér testre, a zöld deckvászonra. Következett egy nagy felújítás, ezt megelőzte egy alapítvány létrehozása. Az Alapítvány évekig gyűjtötte a pénzt arra, hogy a hajó megújuljon. A Tramontana Alapítvány a mai napig működik és az egyesülettel együtt fenntartja és használva a hajót. Én ennek az egyesületnek a tagja vagyok. Lényegében a Tramin nőttem fel, nekem a vitorlás élményeim nagy része a Tramontánához kötődik.
Fotó: Szent Donát Borkúria
Most egyébként idén télen volt egy kisebb felújítás, egy lakkcsere, a rudazatot újítottuk fel és átalakítottuk. Most új vitorlákat tervezünk beszerezni a következő egy évben. Mindezt úgy, hogy ne csináljunk a Tramontana-ból egy olyan versenyhajót, ami a 8mr yacht osztálytól idegen – tehát ne kerüljön bele olyan felszerelés, ami úgymond a hajó száz éves múltjával nem egyeztethető össze. A mai napig fa árbóca, fa baum-ja van, csörlőzünk, kézzel húzunk mindent, még klemmek sincsenek, csak fa lekötési pontok. Olyan állapotban tartjuk a hajót és úgy újítottuk fel, ahogyan száz évvel ezelőtt a Balatonra felkerült. (a Tramontana felújításáról itt írtunk korábban – a szerk. )
VI: Van egy borotok már évek óta – eddig hagyományosan vörös bor volt – amely a Tramontana nevét viseli.
KT: Igen a Tramontana bor egyébként régebbi, mint ez a vörösbor, ami kost kapható. Az első évjárat a pincénél éppen a nagy felújítás előtt kezdődött el és akkor még fehérbor volt. Ezt a hajót felújítani és rendben tartani egy szemmel jól látható összeg. Komoly pénzügyi áldozat mindenki részéről, aki a csapat tagja. Én úgy próbálom segíteni a hajót, hogy az alapítvány részére készítek egy bort és az abból befolyó összeg az alapítvány számlájára kerül. Ez egy kis palackszámú tétel volt mindig is és azok vásárolták, akik egyrészt ismerik a hajót, vitorlás közegben mozognak, illetve vendégeink nálunk itt fent a hegyen.
Fotó: Szent Donát Borkúria
Az idei évben most a vörösbor után újra lesz egy fehérbor is. Picit nagyobb tételszámú lesz, olyan bor lesz, ami akár kereskedésekben, a budapesti gasztronómiában is megtalálható lesz. Szeretnénk egy kicsit nagyobb nyilvánosság felé fordítani a hajó történetét. A vörösbornak még az a különlegessége, hogy csapattársam Bene Zoltán is adott hozzá szőlőt. Neki is van egy kis birtoka Balatonfüreden. Így az ő szőlőjét kiegészítve a mi tihanyi területeinkkel született egy kis mikrotétel. Ez közös baráti bor volt, barátoknak. A palackszám sosem érte el az ezret. A fehérbor kizárólag saját területeinkről van válogatva, saját szőlő – egy furmint hangsúlyú, de egy kis olaszrizling is kerül bele. Egy komolyabb, vaskosabb bor lesz majd.
