Június 1-vel hivatalosan is megkezdődött az idei vitorlásverseny-szezon a Balatonnál. A Magyar Vitorlás Szövetség elnöke arra számít, hogy ebben az évben még többen rúgják majd el a partot, a szinte teltházas vitorlástáboroknak köszönhetően pedig gyarapszik a sportágat megszerető és rendszeresen űző fiatalok száma is. A hazai versenyeken résztvevő egységek száma a csonka szezon miatt pedig várhatóan nőni fog majd. Dr. Kollár Lajossal beszélgettünk.
VI: Milyen lesz az idei éve a hazai vitorlázásnak?
KL: Az a véleményem, hogy nem lehet csak a sportolókra és a vitorlázókra leszűkíteni ezt a világjárványt és annak következményeit. Hiszen ez nagyon keményen beleszólt a családok életébe, a művészetbe, a sportba és mindenhova, tehát ezt globálisan kell kezelni. Természetesen minket vitorlázókat elsősorban az érdekelt, hogy mikor lehet legálisan vízre szállni, ha lehet, milyen körülmények között, miként lehet megtartani versenyeinket, a versenyek díjkiosztóit hogyan kell kezelnünk. A szerencse az – már a vitorlázók számára – hogy én jelenleg a minisztériumban éppen a járvány elleni küzdelem egyik koordinátoraként dolgozom, tehát naprakész információkkal rendelkezem. Ezeket segítette még az is, hogy ezeken a minisztériumi üléseken államtitkár-asszonnyal, Szabó Tündével sokat voltunk együtt, tudtunk beszélni a sporttársakat érintő problémákról, egyedi sportokról, tömegsportokról és speciálisan a hajózásról. Valóban én is azt tapasztaltam a vitorlázók között – nagyon sokat beszélgettem velük – hogy mindenki érezte ennek a súlyát és példásan be is tartották a szabályokat. Viszont a másik oldalról már végtelen türelmetlenség van az emberekben, hogy végre kiszabaduljanak a természetbe, a vízre, ezért nagy megnyugvás számunkra, hogy elindult a versenyszezon.
Már júniusban a nagyhajósoknak is lesz két versenyük: a nagyon szépen felújított Tramontanaról elnevezett futam a Trami Kupa, ezt követően pedig a Fehér Szalag. A kishajósok természetesen élik már a maguk életét, folyamatosak az edzések és lassan indulnak a vitorlásiskolák is. Július folyamán nyilvánvalóan lényegesen több verseny lesz, de a nagyhajósokat illetően két kiemelkedő verseny megtartására lesz lehetőség: az egyik a klasszikus hajók tulajdonosai számára az örök kedves verseny a Kereked Klasszik. Nagy örömmel megyünk, nagyon szépen megrendezett versenyről van szó, majd jön a Balaton legnagyobb versenye a Kékszalag. Itt módosítanunk kellett az időpontot, ugyanis július elejéről július végére került. Reménykedem abban, hogy némi hátszéllel, segítséggel rekordot is tudunk talán dönteni.
Az augusztusi versenyek gyakorlatilag a korábban összeállított versenynaptár szerint zajlanak majd, ugyanez a helyzet az őszi versenyekkel is. Ott van egy érdekesség, ugyanis tavasszal el kellett halasztani a Pünkösdi Regattát és, hogy egy kis humor is legyen a történetben a Pünkösdi Regattát együtt tartjuk majd a Szüreti Regattával. Nagyon bízom benne, hogy a sokáig partra kényszerült vitorlázókban annyira tombol a hajózási kedv, hogy most minden versenyen, ahol lehet, ott lesznek.
VI: Az elmúlt években jócskán nőtt azok száma, akik ha nem is a versenyrendszerben, hanem akár családdal, úgymond hobbi vitorlázóként megjelentek a Balaton vízén. Most nagyon sokan belföldi utazást, belföldi nyaralást terveznek az őszi szezonra is. Elképzelhetőnek tartod, hogy a vitorlázás iránti érdeklődés még inkább megnőhet?
KL: Igen, határozottan ezt gondolom. A vitorlázás iránti kedv – és most tegyük félre a járvány miatti helyzetet, ami bizonyos értelemben még a javunkra is fordítható – megnőtt. Sok oka van ennek, egyrészt a vitorlás iskolákban a gyerekek száma is két és félszeresére emelkedett az elmúlt években. A családok pedig úgy vannak, hogy ha a gyerek szeret vitorlázni ők is előbb-utóbb belekóstolnak. Nyilván a vitorlázás nem úgy kezdődik, hogy valaki olimpikon lesz, hanem egyre többször megy el egy táborba és utána, hogy táboron kívül is lehessen vitorlázni a szülőknek is megjön a kedve és vesznek valamilyen túrahajót. Gyönyörű program. Ma már a Balatonnál megvannak a megfelelő számú kikötők, kulturált körülmények között lehet megállni jól felszerelt zuhanyzókkal, vendéghelyekkel.
Az én gyerekkoromban ilyen balatoni túra úgy zajlott, hogy a nádas előtt lehorgonyoztunk, vagy jolléval elmentünk a partig és ott éjszakáztunk. De most már erre van ennél sokkal kulturáltabb lehetőség – nagyon jó program egy családnak, barátoknak, ismerősöknek, ha egy-két hajóval összeszövetkezve túrákat rendeznek.
VI: Tisztelegtek Bujtor István emléke előtt és minden évben különleges old timer show-t hoztok a Balatonra, másnap pedig csodálatos régi hajókkal versenyeztek. Mi a helyzet idén a Tabu Kupával?
KL: Korábban én többször voltam Németországban és a Starnberger See-n minden évben van két verseny amit kifejezetten a klasszikus hajók részére rendeznek meg. Egyszer meghívtak és nekem nagyon megtetszett úgy a külsőségei, mint maga a vitorlázás egy elképesztő élmény volt gyönyörű rendezvényekkel, akkor, amikor Magyarországon az volt a divat, hogy annál büszkébbek voltunk magunkra minél topisabban vitorláztunk – szakadt farmer időszakban. Most már egy régi elegáns hajóhoz illik valamiféle elegancia. Ennek a Bujtor Pista is az élén járt, mindig sötétkék tengerész zakóban, sötétkék sapkában jelent meg a rendezvényeken. Első alkalommal 1998-ban rendeztem meg a Tabu Kupát ami kifejezetten a háború előtt épült fahajóknak szólt. Akkor már megvolt az ötlet, hogyha old timerezünk régi hajókkal, akkor hívjak meg régi autókat is. Sikerült egy elképesztő autóbemutatót tartanunk. Sokan jöttek Csehországból is fantasztikusan szép autókkal. Ebből hagyományt teremtettünk. Majd öt évvel ezelőtt Bujtor Pista halálát követően a felesége felhívott azzal, hogy szeretne egy emlékversenyt István emlékére. A balatoni versenynaptár nagyon tele volt és – miután István is a régi hajók szerelmese volt – felajánlottam, hogy a Tabu Kupa legyen egyben Bujtor István emlékverseny. Ez azóta is így van. Az idei program az lesz, hogy kezdésnek Alsóörsön a mólónál csinálunk egy kis kiállítást, ezt követően elmegyünk Füredre és beállunk a Bujtor-szoborhoz a régi autókkal, Bóka István polgármester úrral, Judittal, Bujtor István feleségével tartunk egy kis megemlékezést, onnan elmegyünk Tihanyba, ahol szintén lesz egy kiállítás.
Ezt követően komppal átmegyünk Szemesre. Itt összekapcsolódik két esemény: Bujtor István emlékére ott akkor már három napja folyik egy rendezvény, aminek a záró aktusa ez az old timer show lesz, majd visszaérünk Balatonkenesére. Másnap viszont a szokásos útvonalunkon indul a Tabu Kupa. Kenese- Balatonalmádi- kenesei betétbóját beiktatva lemegyünk Aligára és vissza a befutóra. Szerveztünk nézőhajókat, Viszkei Andrással megegyeztem, hogy hoz elektromos nézőhajót valamint kapunk kölcsön egy katamaránt. Tehát a nézőknek is lehetőségük lesz arra, hogy gyönyörködhessenek ezekben a régi hajókban.
VI: Ti vízen vagytok-e már a Tabuval?
KL: Hála Istennek már egy hónapja vízen van a hajó. Múlt szombaton a csapatommal Keneséről áthajóztam Füredre, háromnegyed tizenegy felé megérkeztünk, tizenegy óra környékén megtartottuk a vitorlabontó ünnepséget, valamint a tó koszorúzását idén a Tramontana-ról, mert a Kishamis nincsen vízen. Ezután folytattuk az egész napos kellemes programot, gyönyörű szél volt: először megnéztük az épülő új kikötőt vízről, majd a THE-ben ebédeltünk Tihanyban, onnan pedig visszahajóztunk Kenesére.
Az este fél hatig tartó vitorlás program végre felpezsdítette a vérünket.
VI: Melyik versenyt várjátok a legjobban?
Nekem négy kedvenc versenyem van igazán: a Pünkösdi Regatta, ami most együtt lesz a Szüreti Regattával, nagyon jó versenynek tartom a Kereked Klasszikus Kupát, nyilván a Balaton legnagyobb versenye a Kékszalag, számomra fontos még a Tabu Kupa, illetve egy nagyon jó verseny, csak kicsit szomorú, mert búcsú a szezontól a félszigetkerülő.
