1995 januárjában alakult meg és azóta is fejlődik a Nők a Balatonért Egyesület. A NABE amellett, hogy mostanra hagyományossá vált programokat szervez – ilyen például a NABE Zöld Fesztivál, vagy a Víz Világnapjához kapcsolódó megmozdulások – hallatja a hangját akkor is, amikor veszélyben érzi a Magyar Tengert. Az elmúlt évtizedekről és persze a jövőbeni tervekről beszélgettünk Szauer Rózsával, a Nők a Balatonért Egyesület elnökével.
VI: Miként indult a Nők a Balatonért Egyesület története?
SZR: Jómagam tizenöt éve vagyok az egyesület elnöke. Az alapító elnök Simonné Zákonyi Tünde tíz évig vezette a szervezetet. A 90-es évek elején eléggé nagy baj volt a Balatonnal, és sok fejtörést is okozott hivatalos szinteken a foszfortúlterhelés, az algásodás, a halpusztulás és ezek következményei. Év végén volt egy ünnepi ülése a Balatoni Szövetségnek, ahová a polgármesterek elvitték feleségeiket is, így jelen volt az ülésen Simonné Zákonyi Tünde is. Ekkor az asszonyok is összedugták a fejüket, hogy a nők a sajátságos szerepük lévén mit tudnának tenni azért, hogy a helyzet javuljon. A cél az volt, hogy beépüljenek azok a magatartási formák, amikkel az emberek javítani tudnának a környezet állapotán, első sorban a tó állapotán. Készült egy egyfajta tíz parancsolat amely olyan egyszerű magatartásformákat tartalmazott, mint például, hogy ne mossuk az autónkat a tó partján , gyűjtsük külön az elemeket, ne dobáljuk a műanyagot a tóba, tisztítsuk meg a partot. Ez nagyon szépen szerveződött, csak kellett minden településen találni egy olyan aktív hölgyet, aki felvállalta az ottani csoportok koordinálását. A megalakulás januárban volt, az első közgyűlés pedig novemberben Siófokon. Az év elején megválasztott hét főből őszre maradtak ketten, akik tovább vállalták a tisztséget – hiszen kiderült, hogy ez bizony munkával jár. Ott lett jó és erős a szervezet, ahol sikerült olyan csoportvezetőt találni, akit magával ragadott az alapító elnök személyisége.
Fotó: NABE
Azután felvetődött, hogy vajon miként lehetne a tíz parancsolatot terjeszteni. Miután volt több pedagógus is a csoportokban, úgy döntöttünk, hogy eljuttatjuk a gyerekekhez az iskolákon keresztül. Majd jöttek a szórólapok, valamint a Vigyázz Rám Balatoni Társasjáték, mely szintén magába foglalta a szabályokat. Ezt mai napig tudjuk vinni rendezvényekre, mint a rendelkezésünkre álló különleges eszközeinket is. Ilyen például a mini laborunk, amellyel a gyerekek a Balaton vízét vizsgálhatják.
VI: Mire a legbüszkébbek az elmúlt huszonöt évből, vagy Rózsa az elmúlt 15 esztendőből?
SZR: Egyébként felmerült ez a kérdés, hogy ha írunk sajtóanyagot, mi legyen az, amit kiemelnénk. Tulajdonképpen az jött ki, az a tény, hogy az egyesület még mindig dolgozik. Tehát nem csak vegetál, hanem ténylegesen dolgozik. Nyilván mindig vannak hullámvölgyek, de ez inkább csupán egy-egy csoportnál jelentkezik. De olyan még nem volt, hogy egyszerre az egész kifulladt volna. Van, ami elveszi a kedvünket, azt nem mondom, hogy nincs. A jövőt nem tudom, de hogy ezt ilyen lendülettel, önkéntes munkával végezze egy szervezet, ez országos szinten példátlan. A tagoktól az elnökig itt mindenki önkéntes munkás. Jelenleg a civil és a zöld szektor nem annyira támogatott, hogy megengedhessen magának például egy titkárt alkalmazni.
VI: Az elmúlt években azt látom, hogy kevésszer adtak hangot véleménynek, de ha Önök szót kérnek annak van üzenete és tartalma. Miként döntik el, hogy mikor kell megszólalni?
SZR: Először is van egy nagyon jól meghatározott missziónk. A Nők a Balatonért Egyesület célja a Balaton természeti és környezeti értékeinek védelme. Nagyon sokan, mint női szervezetet keresnek meg, és akkor rögtön mondjuk, hogy nekünk célunk a Balaton és a Balaton védelme.
Fotó: NABE
Tagjaink 95%-a itt él helyben, tehát körbe fogjuk a tavat, rajta a szemünk. Még a megalakulásnál fogalmazódott meg, hogy segíteni kell a vízminőség javítását, hiszen az itt élők és a mi boldogulásunk is attól függ, hogy a Balaton milyen állapotban van. Hiába a turizmus, hiába a nagy befektetések, ha újra probléma adódik, amit hirtelen nem lehet kezelni. Jó, hogy a természet megújítja önmagát, de szerintem van egy határ ebben…szerintem már egy kicsit túltoltuk a terhelést.
VI: Mennyiben nehéz biztosítani az utánpótlást? Vannak fiatalok, akik csatlakoznak?
SZR: Én harmincöt év körüli voltam amikor csatlakoztam és nagyon sok velem korú volt a megalakulásnál. Viszont most huszonöt év elteltével ezt a korosztályt nem érezzük magunk mögött. Nem azt mondom, hogy nincsenek fiatal tagjaink. Vannak, számítunk rájuk és ha csak egy-egy programban, vagy anyag megírásban tudnak segíteni annak is nagyon örülünk. De ez számomra is kérdőjel. Nem vagyok benne biztos, hogy ez ilyen formában tovább működtethető.
Fotó: NABE
Nekünk, a prosperáló elnökségnek viselnie kell most a felelősséget, és fel kell készülnie. Látható, hogy egy-egy ügyet a fiatalok követnek. Ha van mondjuk egy felhívás – például most a györöki ipari kikötő ügye – ahhoz csatlakoznak, de egy szervezetben tagként folyamatosan dolgozni nem olyan népszerű, vagy nincs rá lehetőségük.
VI: Hogyan készülnek erre az esztendőre? Hiszen 2020-at írunk és 25 éves a Nők a Balatonért Egyesület.
SZR: Megadjuk a módját azért. Balatonalmádiban lesz az ünnepség, és ritka az alkalom, hogy a teljes tagság találkozik. Lesznek vendégek, szakmai szervezetek, önkormányzatok képviselői – hiszen velük nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Az egyik nagy feladatunk, hogy a saját magunk jövőjével foglalkozzunk, és tervezzük a nagyrendezvényünket, az immáron ötödik alkalommal rendezett NABE Zöld Fesztiválját. Itt megjelenik a szervezet huszonöt éves tudása. Minden csoport hozza azt, ami az ő erőssége mind eszközben, mind személyekben. Mindemellett nagyon odafigyelünk a tóra és próbáljuk az érdekeit képviselni.
