Három évvel ezelőtt rendezte meg első ízben a Spartacus Vitorlás Egylet az Ezüst Szalagot, melynek különlegessége, hogy a mezőny esti rajttal indul. Az éjszakai regattát minden évben a teliholdhoz legközelebb eső hétvégén tartják, az idei esztendőben pedig úgy alakult: ez lesz az idei évad első, vagyis szezonnyitó túraversenye. Erdélyi Béla versenyvezetővel beszélgettünk.
VI: Az Ezüst Szalag előtt éjszakai verseny nem volt a Balatonnál. Hogy találtátok ki ezt a regattát?
EB: Három évvel ezelőtt rendeztük az elsőt, és azért találtuk ki, mert az a versenyzési rendszer gyakorlatilag ötven-hatvan éve mindig ugyanaz és a túraversenyek a hajók gyorsulásával egyre rövidebb idő alatt teljesíthetőek. Az egy-másfél órás verseny nem igazi túraverseny. Mi szerettünk volna hosszabb távot biztosítani és újdonságot bevezetni. Az újdonság itt, az éjszaka. Fejlődnek a hajók műszakilag is, megjelennek a GPS-esek – ugye ezzel tud más menni mindenki, a világítások is korszerűbbek, erősebbek és biztonságosabbak is a hajók. Nekivágtunk, hogy este indítjuk a versenyt, reggeli befutóval. Az első alkalommal olyan kiváló időjárási körülményeket élvezhettünk, hogy annak dacára, hogy esti verseny, még világosban befutottak. Ilyen ritkán adódik, hogy egyenletes, erős, még vitorlázható, de nem viharos szél kísérje a versenyt. Tavaly nem volt ekkora szél, másnap délelőtt futott be a mezőny nagy része. A táv amit választottunk – Balatonföldvár és Györök között – tulajdonképpen a Kékszalag középső szakasza. Aki már ment a Kékszalagon tudja, hogy Györök után amikor el kell kanyarodni jobbra, hogy a keszthelyi bóját meglássuk, mindig megváltoznak az időjárási és a szélkörülmények, ami sokszor megzavarja a mezőnyt. Ugyanez vonatkozik a tihanyi-szoroson való áthaladásra. Ezt a két dolgot mi kihagyjuk. Földvártól Györökig ez egy hetven kilométeres táv – tehát jóval rövidebb, mint a Kékszalag, de az éjszaka, a sötétség bonyolítja.
Fotó: Cserta Gábor – cseropix / SVE
Mindig próbáljuk úgy megválasztani az időpontot, hogy a holdtöltéhez legközelebb legyünk. Csodaszép élmény, amikor szinte nappali világosságban tudsz hasítani esetleg sima, esetleg hullámos vízen. Nagyon sok nevező van idén, nyilván közrejátszik benne, hogy ki vannak éhezve a versenyzők arra, hogy ismét vízre tudjanak szállni. A vírus okozta körülmények itt is rányomják a bélyegét a verseny megrendezésére: sajnos elmarad a parti rendezvény, nem lesz előtte fogadás, eligazítás, nincsen helyszíni nevezés, helyszíni fizetés. Itt az a lehetőség, hogy a versenyzők egy fél szezon után ismét összejöjjenek, parton beszélgessenek, baráti találkozók alakuljanak ki idén elmarad. Ugyancsak elmarad a díjkiosztó ünnepség, hiszen a jelenlegi helyzetben ilyen tömegtalálkozó nem rendezhető meg. Bízunk benne, hogy később utólag kioszthatjuk a díjakat.
VI: Említetted te is a Kékszalagot. Amikor három évvel ezelőtt először rendeztétek meg az Ezüst Szalag Regattát, sokan úgy indultak rajta, hogy ez egy főpróbája a Kékszalagnak, hiszen még a tapasztalt vitorlázókat is az éjszakai hajózás sok esetben kihívás elé állítja. Mennyiben nevezhető éjszakai főpróbának?
EB: Meg vagyok győződve arról, hogy ezt jól választottuk célként. A Kékszalag is sokszor beletorkollik az éjszakába. Sőt mondhatnám azt, hogy ritka az olyan eset amikor a Kékszalag 210 kilométeres távja után még világosba futnak be. Régen még lassabb hajók voltak, így volt olyan eset, hogy akár két éjszakát is eltöltöttek a vízen, amikor szélcsendes időszak köszöntött rájuk. Látom már a készülődésen, hogy új vitorlákat próbálnak ki, tudják állítgatni, meg tudják ismerni és aki a Kékszalagot tűzi ki fő célnak idén annak ez a verseny kitűnő alkalom. Most is így szeretnénk, hogy legyen.
Fotó: Cserta Gábor – cseropix / SVE
VI: Éjszakai verseny lévén milyen különleges biztonsági intézkedéseket kell, vagy kellett bevezetnetek, illetve mire kell figyelnetek, hogy az adott hajó, a legénység felkészülten induljon a versenyen?
EB: A legénység felkészültségén nem tudjuk ellenőrizni. Azt viszont, hogy biztonságban legyenek, előírjuk. Folyamatosan, mindenkinek viselnie kell a mentőmellényt. Azok a hajók, amelyek fokozottan ki vannak téve annak, hogy borulnak, vagy beesnek róluk – tehát katamaránok, trapézos hajók, skiffek – azoknak kötelező a 100 méteren belüli külön kísérőmotoros. A Kwindoo helymeghatározó rendszerrel nyomon tudjuk követni, hogy ki hol tart, de a versenyzők is látják, hogy az ellenfelek hol vannak.
Fotó: Cserta Gábor – cseropix / SVE
Tehát ha valakit esetleg valami baleset érne látjuk, hogy milyen pozícióban van, így sokkal könnyebb a segítségére sietni amennyiben szüksége van rá. A hajók VHF rendszerű rádióval kell, hogy rendelkezzenek, amin keresztül a rendezőség folyamatosan tájékoztatja őket a rájuk esetlegesen leselkedő veszélyről, például egy közeledő viharról. Vész esetén – ha valaki például zátonyra fut – a rádión keresztül folyamatosan tudja tartani a kapcsolatot a rendezőséggel.
Borítókép: Fotó: Cserta Gábor – cseropix / SVE
