A Magyar Vitorlás Szövetség „A Balatonon Kívüli Vízterületek Támogatása" nevet viselő pályázatának keretében plusz forráshoz jutottak azok a klubok, melyek székhelye bár távolabb esik a Magyar Tengertől, ugyanakkor komoly vitorlás élet zajlik helyben. A Balatonon kívüli vitorlázási lehetőségeket bemutató sorozatunkban most a Tisza-tóhoz látogatunk. Az Élményfalu Vitorlás táborában a legfontosabb feladat, a hajózás mesterségének az elsajátítása, ezért fő feladat elsajátítani, hogy miként lehet uralni a szeleket, hajózni a hullámok hátán, csomókat kötni és csapatban haladni. Kücsön Gyulával a Tisza-tó Sail Vitorlás Bázis alapítójával beszélgettünk.
VI: Milyen időkre nyúlik vissza a Tisza-tavi vitorlázás?
KGY: A történelmi múlt azért nem hozzánk kötődik. 1973 körül Abádszalókon volt egy Magyar Vitorlás Szövetségi bázis, amelynek Szabó István volt a vezetője. Ott alakult ki egy vitorlás közösség, ami az idők folyamán átalakult, hiszen Abádszalókon a vitorlások szerepét nagy mértékben átvették a motorosok. István elment külföldre, a bázis pedig megszűnt. Mi 2014 körül találtuk ki, hogy ezt a Sarud nevű kistelepülést megpróbáljuk megmenteni az enyészettől és értékeihez híven megpróbáljuk életre kelteni.
Azt tapasztaltuk, hogy van mögöttünk egy csodálatos víz, egy hatalmas medence, egy teljes zöld beépítetlen környezetben. Ráadásul teljesen üres, nincs rajta egy sportoló hajó, vagy kajak, kenu csupán néhány horgász csupán. Mi akkor kitűztük magunknak azt az őrült célt, hogy Sarud különlegessége az lenne, hogy ha ebből egy impozáns falut tudnánk létrehozni. Így indultunk el.
VI: Mennyiben alkalmas a Tisza-tó, vagy milyen hajókkal alkalmas vitorlázásra?
KGY: Akikkel beszéltem és akik itt voltak nálunk neves vitorlázók mind azt mondták, hogy a Tisza-tó azért különleges, mert nem tudnak idejönni a nagyon-nagyon drága és bútorszállításra alkalmas parton álló hajók. Tehát akik itt vitorlázni akarnak csak svertes hajókkal tudnak vitorlázni. A legmélyebb része ennek a medencének 170 centiméter, a parton pedig egy méter körüli vízzel lehet számolni.
A mi flottánk is szinte kivétel nélkül svertes hajóból áll, egyetlen egy tőkesúlyos hajónk van, egy Star, ami éppen, hogy el tud menni a szélek kikerülésével. Mi arra építünk, hogy egy olyan vitorlás életet tudunk létrehozni ami régen volt a Balatonnál, ahol azok jönnek össze akik a sportot szeretik és nem a magamutogatást.
VI: Egyre népszerűbbnek látom a túrázást vitorlással. Aki a Tisza-tavat ismeri, az pontosan jól tudja, hogy nálatok van mit csodálni. Be lehet túrázni érdekes helyeket a tó körül?
KGY: Mi azt tapasztaljuk, hogy felhúzzák a vitorlát és elmennek a csatornákba. Nagyon sok zárvány, nagyon sok sziget tarkítja a területet. Vitorlázni leginkább két területen lehet: az Abádszalóki- és a Sarudi-medencében. Vannak olyan rendezvények amelyek keretében átmegyünk egyik medencéből a másikba, de vannak olyanok is akik vitorláznak kint a Tisza medrében is. Szűk keresztmetszet, hogy van egy magasfeszültségű átmenő légvezeték – ez mindig egy játék, hogy kinek a vitorlája fér el, de azt tapasztaljuk, hogy az összes hajó átfér alatta. Nálunk a túrázás leginkább arról szól, hogy egyik kikötőből átmennek a másik kikötőbe találkoznak baráti társaságokkal.
Nagyon sokan nálunk is úgy használják a vitorlást, mint a Balatonon, hogy napközben vitorláznak este pedig nagyobb hajóval ha van kedvük kijönnek horgászni.
VI: Ti külön hangsúlyt fektettek a gyerekekre. Hogy bővül a csapat, mik a tapasztalatok?
KGY: Sokkal könnyebb küzdelemre számítottam. Én azt hittem, hogy dőlni fognak az emberek, de nekünk egy nagyon nehéz feladattal kell megküzdenünk. Jelesül: aki vitorlázik, annak a Balaton a vitorlás víz. Nagyon nehéz például a Tisza-tóra edzőt találni. Mi most arra törekszünk, hogy létrehozzunk egy 30-50 fős vitorlás magot, akikkel együtt alkossunk egy közösséget és meg tudjuk mutatni a fehér vitorlákat a vízen.
Aztán rá kellett jönnünk, hogy nem lesznek másképp a Tisza-tó térségében vitorlázók, ha mi nem csinálunk gyerektáborokat. De nem is a gyerekekben látjuk az első lépést, hanem abban, hogy akinek van kedve vitorlázni és itt lakik a környéken, felfedezzék, hogy van egy hely ahová le tudják húzni a hajójukat.Akinek pedig nincs, azoknak tudunk adni mi, hiszen több, mint harminc hajó áll rendelkezésre. Meg kell tanulniuk az embereknek, hogy a vitorlázás elérhető. Ez egy téveszme, hogy vitorlázás egy drága sport. Mi azt csináljuk, hogy hétvégente tartunk úgynevezett vitorlás gyorstalpalókat 10-12 embernek, akiknek megtanítjuk a vitorlázás alapjait. Ez a közösség úgy épül, hogy először lejönnek hajót bérelni, majd ráéreznek az ízére.
Minden évben van két-három ember, aki vesz magának egy svertes hajót. Így bővül nálunk a kör. Én azt gondolom, hogy ez egy küldetés, hogy minél több embert ráültessük egy vitorlás hajóra. Az látszik, hogy aki egyszer megérezte ennek az izgalmát az visszatér és nagyon könnyen megfertőzhető.
VI: Milyen tervekkel vágtatok neki a 2020-as esztendőnek?
KGY: Nálunk most bolondok háza van. Ez azt jelenti, hogy most zajlik az összes hajónk felújítása. Eddig volt egy kombinált bázisunk az evezősökkel, és éppen most kezdtük el egy igazi klub kikötő kialakítását, ahol hullámtörővel a medence partjára tudjuk majd kivinni a hajókat. Úgyhogy most versenyt futunk a Tisza-tó jelenlegi szintjével, hogy ő lesz a gyorsabb vagy a mi munkásaink. Abban bízom, hogy májustól egy teljesen új helyen, egy kulturált vízparti bázison tudjuk majd várni a hajókkal érkezőket és tárolni saját hajóinkat.
